Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember

Kihagyhatatlan

Hatalmas kedvencem ez a könyv. Kicsit szégyenkezve kell bevallanom, hogy 30 évnek kellett eltelni az életemből mire rátaláltam, de azóta számtalanszor olvastam és nem mondhatok mást, csak azt, hogy számomra megunhatatlan. 

Alapvetően már csak azért is mert történelmi és ráadásul az egyik kedvenc korszakommal foglalkozik. Történelmileg annyira hitelesnek is tekinthető, amennyire Priszkosz rétor ránk maradt töredékeit annak tartjuk. Azonban nem a cselekménye az, ami engem igazán rabul ejtett, sokkal inkább a stílusa és nyelvezete. Olyan páratlanul szépen fejezi ki Gárdonyi minden esetben a mondanivalóját, hogy véleményem szerint képtelenség nem beleszeretni és nem érezni azt, amit a főszereplő Zéta érzet amikor az első fejezetben bántják és embertelenül bánnak vele, vagy amikor megismerkedik Emővel és már semmi sem számít, az élete sem, csak hogy még egyszer láthassa. Úgy vélem, hogy ismerős lehet saját tapasztalatunkból is az érzés és ez a könyv által egy kicsit visszacsöppenhetünk saját tinikorunkba és újra átélhetjük ezeket a kicsit elfeledett érzelmeket. Rám legalábbis így hatott.