Hogyan szoktam írni

Biztos mindenkivel előfordult már, hogy elolvasott egy könyvet, vagy megnézett egy filmet és bár jó volt a történet, de mondjuk ő másképp fejezte volna be, vagy más irányba vitte volna a szálakat, esetleg a főhősnő nem a szimpatikusabb férfit választotta a végén stb. Én késztetést érzek, hogy az ilyen történeteket átírjam a saját szájízem szerint, vagy egy számomra is elfogadhatóbb befejezést kreálok hozzájuk. Ebből is látszik, hogy számtalan olyan dolog lehet, ami az embert írásra készteti.

Azt nem tudnám megmondani, hogy mikor írtam az első "könyvemet", de azt tudom, hogy egy kalózos szerelmi történetről szólt és valamikor tinédzser koromban született. Akkor még nem tehettem meg, hogy egész nap a számítógép előtt görnyedjek, mert a szüleim korlátozták a gépezési időmet, ezért kézzel írtam egy füzetbe és csak később gépeltem be fejezetenként a szöveget. Sajnos ez az írásom már nincs meg, pedig ha tehetném most szívesen visszaolvasnám. 

Nem szoktam előre megtervezni az történeteimet, hanem elkezdem az írást, megírok 5-10 fejezetet és mikor elakadok, kifogyok a spontán ötletekből akkor állok neki a tervezésnek. Nálam valamiért ez vált be, ráadásul ha előre megtervezem, hogy egy fejezetben minek kellene történnie, akkor szinte biztos, hogy amikor elkezdek írni, akkor más irányba megy el a cselekmény. Sokszor fordul elő, hogy nem tudom tartani a tervet, de ez nem zavar, mert mindig egy izgalmasabb ötlet miatt változtatok. Olyan is előfordult már, hogy megírtam egy szituációt az egyik könyvemben, majd végül töröltem azt a részt az adott könyvből, de nem merült mégsem a feledés homályába az írás, hiszen egy másik könyvemnél pont arra az eseményre volt szükség és bár kicsit átfogalmazva, de fel tudtam használni a korábbi ötletet. Ezért én azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha töröl egy részt a történetéből, mert átfogalmazza, akkor mindig mentse el valamilyen formában a törölt részt, mert sokszor jól jöhet még a későbbiekben.

Ami nagyon fontos nálam, hogy amikor dolgozom egy történeten, akkor lényeges, hogy bele tudjam élni magam a főhős szerepébe. Nem csak akkor, amikor írok, hanem szinte egész nap. Egész nap azon a történeten pörög az agyam és egy kicsit ki is szakadok ezáltal a valódi életemből, ami helyett egy kitalált világban találom magam, ami azért izgalmas, mert kedvem szerint formálhatom az eseményeket, az emberek gondolatait döntéseit.. Ezért is egyszerűbb nekem például egyes szám első személyben írni a történeteimet és ezért is választok mindig női karaktert mesélőnek, mert egy nő szemszögéből tudom igazán hitelesen bemutatni a történetet. így tudom leginkább beleképzelni magam az adott helyzetbe.

Arra is volt már példa, hogy volt egy különleges álmom, egy nagyon élethű tudatos álom ihlette az egyik írásomat. Pontosan tudtam, hogy én irányítom a történéseket és az eseményeknek valóban csak a képzeletem szab határt. Ahogy felébredtem reggel tudtam, hogy ebből a történetből most nem lesz könyv, de mégis le kell írnom. Végül nem lett több az egész tíz oldalnál, de szerintem elképesztően különleges történet, ami valószínűleg ébren képtelen lettem volna megalkotni.

Ami meglehetősen nagy probléma nálam és szerintem mindenkinél, aki írással, vagy bármi mással foglalkozik, az az időhiány. Főállásban dolgozom mellette teljesen más területen, iskolába járok, vizsgák vannak stb. csupa-csupa olyan dolgok, amik akadályozzák azt, hogy amikor megszáll az ihlet, akkor írni tudjak. Arról nem beszélve, hogy amikor végre leülhetek és van két-három órám, amit elterveztem, hogy csak az írásnak szentelek, akkor szinte biztos, hogy nem jönnek a szavak. Vagy mire elkezdenek megszületni és végre gördülékenyen megy minden, addigra hajnali egy óra van és aludnom is kellene az éjszaka. Mindig azzal nyugtatom magam ilyenkor, hogy egyszer eljön majd az életemben az az idő is, amikor nem kell majd mással foglalkoznom az írás mellett, amikor főállásban tudom ezt végezni és egy csendes tóparti kis házban, reggeltől estig csak az írásnak szentelhetem majd minden időmet. Addig is marad a versenyfutás az idővel, a tanulás, a tapasztalat szerzés, a stílusom megtalálása és tökéletesítése és remélhetőleg egyre színvonalasabb és igényesebb művek születése.

Számtalan helyen lehet a világhálón tippeket olvasni a könyvírással kapcsolatban, ezért én már nem is térnék ki ezekre, de tudok ajánlani egy honlapot, Nádasi Krisz weboldalát és az írónő Hogyan írjunk könyvet című művét, aminek az elolvasása, véleményem szerint hasznos lehet mindenki számára, aki érdeklődik a könyvírás iránt.