Ki is volt Attila király?

Mindenki hallott már Attiláról, a hunok vezéréről, aki rövidke, mindössze egy évtizedes "pályafutása" alatt, hatalmas seregével bevette fél európát és rettegésben tartotta a másik felét. De mégis ki volt valójában Attila? Milyen uralkodó lehetett? Olyan mint amilyennek az ellenségei látták, vagy olyan, amilyennek a népe emlékezetében fennmaradt? Nem tudhatjuk a válaszokat, de egyszer valahol azt olvastam, hogy "A történelmet nem elég tudni, hanem érezni kell." Ezen bölcsesség ismeretében azt javaslom, hogy mindenki döntse el maga, hogy mit is érez.

Attila hun király történetével először általános iskolás koromban találkoztam, amikor harmadik-negyedik osztályban olvasás órán foglalkoztunk vele. Emlékszem, hogy már akkor milyen hatással volt rám a története. Tátot szájjal hallgattam a tanárnőt, ahogy mesélt nekünk a legendás uralkodóról és arról a távoli különös múltbéli világról. A mai napig libabőrős leszek, ha meglátom, vagy meghallom valahol Gárdonyi Géza Éjjel a Tiszán című versét, ami az olvasókönyvünkben szerepelt és látom magam előtt a rajzokat a kardot tartó királyról, valamint a Tiszában eltemetett hármas koporsóban fekvő díszes ruhás férfiről. Aztán persze sok minden más volt még hatással rám, történelmi személyek, történelmi korok, egy-egy kiemelkedő művészeti alkotás, de Attila királynak valahogy mindig különös helye maradt a szívemben. Ezért is jelentett hatalmas boldogságot számomra, hogy rátaláltam a szintén Gárdonyi Géza által írt Láthatatlan ember című regényre. Csodálatos alkotás, ami hétköznapi, kívülálló ember szemszögéből mutatja be a hun birodalmat és Attila királyt. Természetesen nem csak a téma miatt szerethető a mű, a cselekménye, a szerelmi szál és a nyelvezete mind-mind olyan kiemelkedően zseniális, ami páratlan és egyedülálló művé varázsolja Gárdonyi alkotását. Persze ez az írás nem Gárdonyi Gézáról, hanem Attila királyról szól, úgyhogy visszakanyarodnék ezennel hozzá.

Attila halála, Paczka Ferenc festménye 

Szomorúan tapasztalom, hogy valamiért a mai világban egy olyan Attila kép van elterjedőben, hogy a hun király egy vérszomjas, barbár uralkodó volt. Egy ösztönlény, aki a civilizáció és kultúra ellenségeként tombolt itt Európában néhány évet, de egyébként nem sokat ért el, hiszen Catalaunumnál vereséget szenvedett és hirtelen bekövetkezett halála után - ami úgy zajlott, hogy a nászéjszakáján mértéktelen alkohol vedelés után belefulladt a saját orrvérzésébe, meg még kitudja mibe - a felkészületlen és kapzsi utódai először szétszaggatták, majd pusztulásba vezették a birodalmat. Úgy is mondhatjuk, hogy Attila király és a hunok lejáratása folyik. Nem tudom pontosan, hogy ennek mi az oka, de abban biztos vagyok, hogy nekünk magyar embereknek, akiket a hunok utódjaként tartanak számon a világon, nekünk kötelességünk lenne hangsúlyozni azt az Attila képet, amelyet Priskos Rhétor bizánci történetíró által ismerhettünk meg. Egy igazságos, bölcs, kegyelmet gyakorló, nagy uralkodó képe elevenedik meg, aki egy olyan birodalmat irányít, amelyre jellemző a rend és ahol nem a hétköznapi emberek kizsákmányolása zajlik, hanem mindenkinek lehetősége nyílik a meggazdagodásra és a becsületes, tisztességes, emberhez méltó életre.

Tulipán Tamás: Atyla rex 

Én ezt az Attilát szeretném megismertetni a világgal, azt, akiről azok az írások szólnak, amik nem szándékosan eltorzított képet mutatnak. Persze igaz, hogyan is várhatnánk egy Római történetírótól, hogy olyan művet alkosson, amiben a birodalom nagy ellenségét reálisan mutatja be. Ehelyett sokkal egyszerűbb elferdíteni a történetet, főleg, ha megbízást teljesít az ember és elvárás az, hogy a saját dicsőséges hadvezérünk legyen a hős, az ellenség pedig a szánalmas, legyőzött, megalázott kutya. Nem vagyok történész és ezáltal nem is szeretnék olyasmit állítani, hogy én márpedig tudom, hogy mi történt Catalaunumnál, vagy abban a csatában, amit arról a területről elnevezve tartunk nyilván, de csupán józan paraszti ésszel belegondolva, mennyi a valószínűsége annak, hogy egy 451-ben legyőzött és megszégyenített Attila a következő évben a seregével szinte zavartalanul Rómáig vonulhat. Vesztesként bosszúból persze tehette volna, de hol volt akkor az a sereg, aki előző évben állítólag megállította? Azt persze tudjuk, hogy a nyugati gót király Theodorik életét vesztette a csatában, majd a gótok összepakoltak és elvonultak. Aëtiuselvesztette szövetségesét, ami nyilván gyengített az erején, majd a végén Attila lett a vesztes. Nem látom a logikát. Az ütközetben elvileg döntetlenül álltak, amikor kiderült, hogy Theodorik király meghalt, a gótok elvonultak, akkor számomra az a verzió tűnik logikusnak, hogy Aëtius már nem állt ki Attila ellen, hisz esélytelen lett volna szövetségese nélkül és pontosan ezért nem volt következő évben sem sehol, ezért tudtak a hunok 452-ben szinte Rómáig vonulni, ahol a történet szerint a pápa állította meg és fordította vissza Attilát. Szerintem ahhoz sem kell nagy történelemtudósnak lenni, hogy kitaláljuk, vajon hogyan. Nyilván megadta neki azt, amiért Attila ment, az adót. A hunok ugyanis a más legyőzött birodalmaktól beszedett adókból tartották fenn magukat, tehát Attilának nem az volt a célja, hogy elfoglalja és kifossza Rómát, mint ahogy Bizáncot sem fosztotta ki soha, neki az adóra volt szüksége, amit nagy valószínűséggel meg is szerzett. A következő évben bekövetkezett haláláról viszont csupán annyit, hogy a születési dátumát nem ismerjük pontosan, de 395 és 405 közé teszik a történészek. Azt tudjuk, hogy Priskos Rhétor 448-449 körül járt Attila udvarában és akkori leírása szerint az uralkodónak őszülő szakálla volt, tehát nem volt már fiatal. 453-ban bekövetkezett halálakor viszont 48 és 58 év között lehetett valamikor. Egy 58 éves férfinek abban az időben olyan életvitel mellett, ami nem volt túlságosan kímélő, véleményem szerint nem meglepő a halála és nem kell sem gyilkosságban, sem lerészegedetten, önkívületlenül megfulladásban gondolkodnunk, hanem egyszerűen azt mondhatjuk, hogy teljesítette azt, ami itt ezen a világon a feladata volt, majd távozott.

Krónikáink szerint Attila magyar király volt és Álmos, majd fia Árpád vezér, az ő örököseként lépett a magyarokat vezetve a Kárpát-medencébe. Tudom, hogy a nyelvészek nem szeretik, ha arra hivatkozunk, hogy más népek hunnak neveznek minket, csak mert az angolok hungariannak hívják a magyart, de mégis nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy ha egy angol nyelvű weboldalon ki szeretném választani a magyar nyelvet, akkor a HUN nyelvet kell választanom. Számomra ez és a magyar néphagyományban megőrzött hun-magyar rokonság tudat pontosan elegendő ahhoz, hogy büszkén tekintsek magamra, mint magyar emberre, aki elmondhatja magáról, hogy ősei között szerepel Attila a hunok nagykirálya.